1936 – 1941

 

A budapesti Bolgár Kulturális Intézetet 1936. október 1-én a Pázmány Péter (ma Eötvös Lóránd) Tudományegyetem azon Szláv Tanszékén nyitották meg, amely már 87 éve működött. Elsődleges célja akkoriban az volt, hogy segítséget nyújtson az egyetemi hallgatóknak a bolgár nyelv elsajátításában, emellett pedig a bolgár kultúra megismerésében és befogadásában, a két ország szellemi értékeinek kölcsönös cseréjében. Ennek megfelelően első igazgatója egészen 1941-ig az ismert nyelvész, Melich János akadémikus volt, továbbá az első bolgár lektorátust szinte azonnal, az 1938/1939. tanévben megszervezték a debreceni Tisza István (ma Kossuth Lajos) Tudományegyetemen, lektorként 1944-ig Mihail Popov dolgozott. Egy év múlva a budapesti Pázmány Péter, valamint József Nádor Tudományegyetemen nyílt meg a bolgár lektorátus, ezekben heti öt órában dr. Dimo Boikliev tanított bolgár nyelvet, irodalmat és történelmet.
Az Intézet első rendezvényeinek szervezői és résztvevői az egyetemi hallgatók és oktatók voltak, s mindenekelőtt a Borisz Nikov elnöksége alatt tevékenykedő Omurtag Kán Bolgár Diákegylet (a háború után Aszen Zlatarov professzor). Nem sokára csatlakozott az 1934-ben alapított Magyar-Bolgár Társaság, ennek debreceni és pécsi fiókjai, a Magyar Balkán Intézet. Ezek jelölték meg a Bolgár Kulturális Intézet tevékenységének egyik irányát, mégpedig a kölcsönös tanulmányi utaknak és az egyetemi hallgatók cseréjének megszervezését. Bulgáriában – Fehér Géza professzor mellett – dolgozott a néprajztudós Györffy István, a bizantinológusok Darkó Jenő és Moravcsik Gyula, Tompa Ferenc és Paulovits István régészek és sokan mások, Magyarországon pedig Hriszto Vakarelszki, Nikola Mavrodinov, Rajna Kacarova.
Az Intézet tevékenysége azonban sokkal színesebb volt, részt vállalt Petâr Urumov festőművész kiállításának, az első bolgár önálló tárlatnak budapesti megnyitásában, Pejo Javorov Zivatar (Mikor lecsap a villám…), valamint Sztefan L. Kosztov Golemanov c. színdarabjának budapesti, illetve pécsi bemutatójában, az első bolgár prózai és költészeti antológiák magyar nyelven történő megjelenésében. Megérett a kétoldalú igény kormányközi megállapodással összehangolni a bolgár-magyar kulturális és tudományos kapcsolatokat és együttműködést, s ezen belül az Intézet tevékenységét.
 

1944-1947

 

A háború utáni első évek nem kedveztek a kulturális együttműködésnek, ráadásul a bolgár-magyar diplomáciai kapcsolatok 1944. szeptember 26-án megszakadtak, a szünet három évig tartott. Ennek előtte, 1944 márciusában Petâr Mijatevet visszahívták. Az intézet igazgatói teendőit az ismert szlavista, Kniezsa István akadémikus vette át és látta el egészen 1952-ig.
 

1947-1952

 

Bulgária és Magyarország 1947. október 29-én kötötte meg a második egyezményt a kulturális együttműködésről, ez alkalommal először rendeztek bolgár kulturális hetet a magyar fővárosban a magyar köztársasági elnök védnöksége alatt (október 20.-30.). A két kulturális intézet működésének vonatkozásában nem voltak változások, a megállapodás aláírása fontosnak minősíthető az új politikai viszonyok miatt. Az 1948. április 14-én alakult Bolgár-Magyar Kulturális Vegyesbizottság már az első ülésén kimondta: „…az eddig Budapest, VI., Andrássy út 86. alatt működő bolgár intézet… folytassa működését, a Bulgáriából küldendő professzor vezetése alatt”.

1952-1970

 

1952 év döntő fontosságú az Intézet történetében és tevékenységében, amely – új helyen és új igazgatóval – kilépett az egyetem keretéből és a bolgár kultúra teljesen önálló határon túli otthona lett. Megkapta az Andrássy út 7. sz. alatti 138 m2 összterületű helyiségeket, vezetője Ljuben Szecsanov (1952.I.24.-1959.IV.24.) egyedül kezdte meg munkáját és hozzájárult az új arculat kialakításához. Az Intézetet hivatalosan 1952. szeptember 26-án nyitotta meg az épphogy megbízólevelét átadó bolgár követ, Marko Temnjalov.
Ezen a helyen az Intézet 18 évig működött, ebben az időszakban megvalósult mindaz, ami a bolgár Művészeti és Kulturális Bizottságának 1949. július 29-i Milyen kulturális Intézetet kell létesítenünk Budapesten? c. feljegyzésében szerepel. Gyakorlatilag ez a tevékenységi kör a mai napig is megőrződött, természetesen a rendszerváltozás előtti politikai keretek nélkül, a korral járó változtatásokkal és újításokkal. Mérvadó jelentősége van az 1965. augusztus 19-i kulturális együttműködésről szóló új, immár harmadik bolgár-magyar szerződésnek, mivel ennek 10. cikkében először rendelték el egy olyan külön megállapodás megkötését, amely a két kulturális intézet jogállására és tevékenységére vonatkozik. Ez az utóbbi 1967. január 12-én Budapesten meg is történt, s az egyezmény – az által, hogy jogi személynek nyilvánította az intézeteket – új lehetőségeket teremtett működésükben.
 

1970-1989

 

Sztojan Radev igazgató éveken keresztül tartó tárgyalásai következtében 1965 novemberében, majd 1966 márciusában az Intézet egy sor helyiséget kapott az Andrássy út 14-16. sz. alatt 1876-ban emelt épületben. Ezek átalakítása és félemelet építéssel történő bővítése után az ünnepélyes megnyitás 1970. január 27-én volt, az igazgató pedig Nino Nikolov, aki később, 1984-ben másodszor is dolgozott vezetőként és nagyon sokat tett a kétoldalú kulturális és tudományos kapcsolatok és együttműködés kibontakozásáért. Közben átalakítások történtek az Andrássy út 7. sz. alatti régi helyiségekben is, itt az Intézet bolgár népművészeti boltja kezdte meg működését, majd kereskedelmi tevékenysége külön pavilonnal és raktárral bővült, így 1974-től 1993-ig teljesen önellátó volt.
 

1989 után napjainkig

 

A rendszerváltás átmeneti változásokat hozott: meglazultak a kapcsolatok az élet, a művészetek területén, a meghatározó személyekkel és intézményekkel addig kialakított sikeres érintkezések és együttműködés, valamint a vidéki munka lehetőségei jelentősen beszűkültek. Közben 1993-ban az addig önellátó Intézet fizetésképtelenné vált, a fizetendő bérlet szinte az égbe szökött, két év múlva a kereskedelmi tevékenységet meg kellett szüntetni. Egyre erősödött az a vélemény, hogy elkerülhetetlen a bezárása, sőt 1994-ben bontási munkákba is kezdtek, a helyiségek úgy néztek ki, mintha bombatámadás érte volna őket. Türelmes dokumentumgyűjtés után sikerült bebizonyítani az 1966-1970 közötti bolgár beruházásokat, ami lehetővé tette a bolgár államnak ezen helyiségek megvételét. 1995. október 3-án a bolgár budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövet Veszelin Filev és a VI. kerületi polgármester dr. Borsányi György aláírták az adásvételi szerződést, így az Intézet azóta saját tulajdonú helyiségekben működik. Az 1996-1997-ben elvégzett fölújítások után 1997. november 18-án nyitották meg az újjáépített Intézetet, megünnepelték fönnállásának 60. évfordulóját. S ez már az új mai, sikereket hozó korszak.
 

ALEXANDER GJUROV